|
|
Beszámoló –Határtalanul program 2022
Idén június 18-tól 21-ig a Határtalanul program keretében – állami támogatásból teljesen ingyen - egy csodálatos négy napos felvidéki/szlovákiai kiránduláson vehetett részt iskolánk számos tanulója a Csillagösvény Utazási Iroda szervezésében. A programban 26 diák és - Bodrogi Beáta túravezető, valamint a kiváló buszsofőrünk személyével együtt- öt felnőtt kísérő vett részt. Iskolánkat három pedagógus képviselte: Csomor Helga fizika-matematika, Szabó Judit magyar-dráma és Morvai Csaba angol – történelem szakos tanárok. A diákok közül többen életükben először akkor lépték át az államhatárt. Megtisztelő és rendkívül örömteli volt részt venni a szervezésben, illetve elkísérni a csoportot, a felbukkanó problémákat, súrlódásokat mindig sikerült helyre tenni. Szinte egybehangzóan mindenki nagyon jól érezte magát, rengeteg szép élménnyel gazdagodtunk. Utunk során a Magas-Tátrában és felvidéki-szepességi városokban jártunk.
Első nap kora délután rekkenő hőségben megálltunk Kassán, ahol az óvárosban megtekintettük a Rákóczi-házat. A fejedelem rodostói házának rekonstrukcióját, a Mátyás király emlékére épített Jakab palotát, a kegyetlen hóhérról elnevezett Miklós-börtön falait. És a ráadás még csak most jött: a talán leghíresebb kassai nevezetességet, a gyönyörű gótikus kassai dómot semmiképpen sem akartuk kihagyni (nem is lehetett, szigorú menetrendet kellett követnünk). A templom alatti kriptába lejutva leróttuk kegyeletünket a II. Rákóczi Ferenc sírja előtt, aki mellett ott nyugszik édesanyja Zrínyi Ilona, illetve Bercsényi Miklós kuruc generális és politikus sírja is.
A kimerítő, de nem kevésbé élvezetes kassai városi sétánk után útnak eredtünk, hogy ellátogattunk a csodálatos, mészkősziklán magasodó Szepesvárhoz, Közép-Európa legnagyobb alapterületű várához, amely a világörökség része. A vártól nem messze még egy gejzírt is sikerült lencse végre kapni. Utána a Csáky család Hótkóci kastélyát jártuk körbe a franciakerttel együtt, ma az épület legfőképp szociális otthonként funkcionál. Utána este 6 óra tájban elfoglalhattuk a szállásunkat Erdőalján, ami egy erdő közepén lévő turistaközpont volt, négy-öt személyes faházakkal, kiváló minőségű levegő adott volt, a környéken tüdőszanatórium is működött. A szálláson és az étkezőben nagyon kedves személyzettel találkoztunk, minden reggel bőséges svéd asztalos reggelit kaptunk, és a vacsora is sokak tetszését elnyerte, például sokan először kóstolták meg a knédlit. Ebéd gyanánt kiadós szendvicseket csomagoltak nekünk. A szlovákok egyébként mindenhol nagyon kedvesek voltak, csak úgy mint a külhoni magyarok.
Más napokon a Szepesség csodálatos történelmi városait barangoltuk be. Második nap Lőcsén, a korábban reneszánsz városházaként, ma már Szepesi Múzeumként üzemelő épületben tettünk látogatást, ahol Jókai Mór révén is híres lőcsei fehér asszonyt, Géczy Juliannát ábrázoló festményt is megtekintettük. A kiállításon is szóba került természetesen a trianoni békediktátum, többen megjegyezték, hogy mennyi sok szép emlékhely, kulturális memento rekedt a csonka Magyarország határain túl. Így egészen másfajta érzés volt megtapasztalni, megérteni az elszakított területek és azok magyarsága iránti viszonyulásunkat. Sokan talán ott értették meg igazán, mit is jelent Trianon. Sétáink alatt történelmi belvárosi utcákon, tereken haladva gyönyörködhettünk a múlt építészeti remekeiben, és betérve a helyi múzeumokba hasznos ismeretekkel is bővíthettük tudásunkat hazánk történelméről.
A természet szerelmeseinek ideje is eljött. Délelőtt a Tátrai Nemzeti Park Múzeuma lebilincselő gyűjteménye mutatta meg a környék élővilágát, néprajzát, történelmét. Utána festői és olykor – egyesek számára - nagy kihívást jelentő túraútvonalakat jártunk be a Csorba- és a Poprádi- tavak környékén, ami a Tátra legmagasabban fekvő turista központja. Egyszer mindenkinek érdemes lenne felkeresni a csodálatos természeti környezetet, a csillogó vizű tengerszemeket, patakokat, a zegzugos erdőket, miközben a kiránduló feje föléje magasodik a nyáron is hófödte csúcsokkal pompázó Magas-Tátra. Ráadásul másnap a Hernád-szorost is meghódítottuk, amely a méltán híres Szlovák Paradicsom része. Sokan kimerülten, de büszkén teljesítették a kirándulást. A kalandos túraútvonalat többször létrákon, fémtálcákon a Hernád folyó felett, láncokkal biztosított ösvényeken kellett megtennünk.
Késmárkon a Thököly família által kiépített reneszánsz főúri várat, illetve a két evangélikus templomot (egymás szomszédságában) egyszerűen nem lehetett kihagyni. Az egyik templom kizárólag tiszafából és vörösfenyőből épült, fém alkatrészek felhasználása nélkül a városfalon kívül, mindez II. József türelmi rendeletének szigorú előírásai alapján. A másik templomban Thököly Imre felső-magyarországi és erdélyi fejedelem sírját néztük meg.
Utolsó napunkon nehéz szívvel hagytuk el ezt a csodálatos vidéket, de hazafelé még két úticélunkat megvalósítottuk, az Andrássy famíliához sokban köthető betléri kastély kiváló gyűjteményét is magunkévá tettük, valamint a Szádelői-völgyben, a patak mentén is sétáltunk pár kilómétert a fölénk magasodó sziklaszurdokban, és ezzel zártuk végül 4 napos túránkat, majd indultunk vissza Budapestre, ahova este szerencsésen meg is érkeztünk.
Köszönjük szépen a szervezőknek, a tankerületnek, az utazási irodának és mindazoknak, akik hozzájárultak útunk megvalósulásához.
- Morvai Csaba -
